ORDAIN

v 1. dini rütbə vermək; 2. qabaqcadan müəyyən etmək; əmr etmək; təyin etmək; hazırlamaq; The emperor ordained that all foreigners be expelled imperator bütün əcnəbilərin qovulması üçün əmr verdi

ORCHESTRATION
ORDEAL
водогре́й воскобо́йня измо́л поме́щица частиковый вивисе́ктор излечи́ть неустро́енность перехо́дный полуобвали́вшийся привы́кший разосла́ть сердя́га bomb-disposal drive freehold permittance pine nut pontlevis высыпать невручение обтрепать отлечь паж противообщественный