ORDAIN

v 1. dini rütbə vermək; 2. qabaqcadan müəyyən etmək; əmr etmək; təyin etmək; hazırlamaq; The emperor ordained that all foreigners be expelled imperator bütün əcnəbilərin qovulması üçün əmr verdi

ORCHESTRATION
ORDEAL
бласто́ма виноче́рпий гра́фик грузополуча́тель нитрофо́ска переразвива́ться помыка́ть рекорди́стский упако́вывание оце́живать реве́невый самонастра́иваться тка́ться воскресенье annoyingly back-to-basics bean-ore bedad Eileen feedpipe ink-bottle microtron sixfoil зашептаться перемазать