EVIDENCE

evidence1

n 1. tapıntı; əsas; fakt, əlamət, nişanə; archaelogical ~ arxeoloji tapıntı; historical ~ tarixi fakt; 2. sübut, dəlil; to bear / to give ~ of sübut etmək / göstərmək, təsdiq etmək; Let’s have an evidence of good faith Bizə sənin / sizin vicdanlı olduğunu / olduğunuzu göstərən sübut lazımdır; to be very much in ~ yayılmaq, adi hadisə olmaq; daim nəzərdə olmaq; 4. hüq. sübut, dəlil; circumstantial / indirect ~ dolayı sübut; documentary ~ yazılı sübut

evidence2

v 1. şahidlik etmək; ifadə vermək; təsdiq etmək; to ~ one’s appreciation razılığını göstərmək, bəyənməsini təsdiq etmək; 2. təsdiq etmək, doğru olduğunu sübut etmək; documents evidencing shipment gəmiyə yükləməni / gəmi ilə göndərməni təsdiq edən sənədlər; 3. sübut etmək

EVERYWHERE
EVIDENT
заковыря́ться зали́вчатость ло́мтик перезаря́дка по-преда́тельски повольноду́мничать семасиологи́ческий бро́сить взгляд голове́шка мла́дость надева́ние приёмочный прика́пывание радика́л-социали́зм сма́чиваемость тень па́дает вожатый detention camp handkerchief selvagee Tacitean выуживать княжество подавленный сгорать