KOLPAN

sif. məh. Qollu-budaqlı, şaxəli, çoxlu xırda qol-budağı olan. Kolpan kol.
// İs. mənasında.
Divarlara o qədər gül-çiçək taxılıb ki, elə bil hər bir divarda kolpanlar bitib. Ə.Vəliyev.

KOLORİTLİ
KOLPANLI

Digər lüğətlərdə

дрема́ть отвы́кнуть погла́дывать прикрепле́ние своево́льствовать обмеблиро́вывать попа́рно порабоща́ть хумячить backwater Bridgetown counter-productive gaffe Judea microchip midiskirt mutter poop deck pornographer retransmitter traducement Wicca омлет проницательный укараулить